Szerző: Jekkel OrsolyaSoha nem gondoltam volna, hogy ebben a témában fogok írni, viszont most mégis megteszem, mert én már nem félek! Biztos vagyok abban, hogy ennél sokkal jobb lesz!
Március 9-én nagyon dühös voltam. Dühös voltam, mert reggel ültem az álom otthonom teraszán és néztem a Velencei-tavat. Nagyon jó kedvem volt, remek nap elé néztem, alig vártam, hogy elinduljak az egyik ügyfelemhez. Imádom a munkámat, imádok szervezetekben rendet tenni. Lelkesít, motivál, nagyon boldog vagyok, amikor csinálhatom.
Kint ültem a teraszon a kávémmal, amikor megcsapott a benzin szag. Gondoltam is, hogy macskás fadísz, de nem hagytam, hogy ez felidegesítsen, mert annyira lelkes voltam, hogy nem érte el azt a küszöböt ez a gondolat, hogy érzés legyen belőle és hatással legyen a jókedvemre.
Ezt a szagot pár nappal előtte éreztem először, akkor meg is néztem a Velence csoportban, hogy van-e erről valamilyen információ. Láttam egy posztot, amiben az egyik lakos arról ír, hogy a MOL tulajdonában lévő százhalombattai Dunai Finomítóból jön. A kommentelők között többen elmondták, hogy próbáltak már tenni az ügy érdekében, írtak az illetékes szerveknek, de semmi nem nem történt és több helyen válasz helyett letiltották őket. Megtudtam, hogy a köznyelv “batta szag”-ként emlegeti és nem csak Velencén, hanem széljárásától függően a Százhalombatta környéki településeken érezhető.
Munkába menet jókedvűen haladtam az M7-esen és amikor Százhalombatta mellett haladtam el, ismét megcsapott a “batta szag”. Akkor már dühös voltam, de bevettem a leszarom tablettát és nagyon jó napom volt. Miután végeztem, elégedett voltam, büszke voltam magamra, mert mindent megtettem azért, hogy jól sikerüljön.
Hazafelé nem a szokásos úton jöttem és több olyan településen mentem keresztül, ahol nem jártam mostanában. Jókedvűen haladtam hazafelé és azt vettem észre, hogy amikor hazaértem már dühös voltam. Nem értettem, hogy miért van bennem ez az érzés, hiszen nagyon jó napom volt és semmi okom nem volt rá.
A teraszon ülve próbáltam megfejteni, hogy miért vagyok ilyen állapotban, amikor rájöttem, hogy több, mint 1 órán keresztül néztem a propaganda plakátokat és azt éreztem, hogy ki van peckelve a szám és öntik belém a félelmet és a hazugságot.
Olyan dühös lettem, hogy órákon keresztül nem tudtam lecsillapítani magam. Csak ültem a teraszon, néztem a Velencei tavat és forrt a vérem. Nagyon sok mindent megpróbáltam, hogy csillapodjon a dühöm: dühös zenét hallgattam, meditáltam, légző gyakorlatokat végeztem. Máskor ezek szoktak segíteni, de most semmit sem változtattak az érzéseimen, sehogy sem tudtam lecsillapodni.
Dühös voltam, mert:
Annak ellenére, hogy mindent megteszek azért, hogy ne lássam azt a sok szennyet és sok hazugságot, amit csinálnak, mégis megkapom az egészet az arcomba. Azért, kapom meg, mert elmegyek dolgozni. Azért megyek dolgozni, hogy valahol valamit jobbá tegyek. Én ezzel szeretnék foglalkozni, nem azzal, amit a propaganda kommunikál.
Olyan utakon kell járnom dolgozni, amin az autóm szétesik.
Ha orvoshoz szeretnék menni, akkor hónapokkal későbbre kapok csak időpontot.
Azt látom, hogy a mai magyar oktatás komoly lelki traumákat okoz a fiatalságnak, amit akár egy egész életen át hordoznak.
Azért is dolgozom többet, hogy ha eljön az ideje, tudjak magánkórházban szülni és szeretném, ha a gyerekeim magániskolában tanulnának.
A kormány tudatosan tartja mélyszegénységben az embereket, hogy 5000 Ft-ért megvehessék a szavazatukat, amikor ők milliárdokat lopnak el és osztanak szét a haverok között.
Mindig álmom volt, hogy egyetemen tanítsak, de nem azért tanultam, hogy megmondják az államvizsgán, hogy kit kell átengedni, ezért egy ideje már nem tanítok a felsőoktatásban.
Mindig álmom volt, hogy víz mellett éljek és lássam a teraszról. Az álmom valóra vált, a Velencei tó partján lakom, de azt a tavat látom, ami haldoklik. Azt a tavat, amit tönkretettek. Azt a tavat, aminek a partján Gárdonyban 500 köbméter gázolaj szivárgott a talajba 2024 őszén a MOL üzemanyag vezeték meghibásodása miatt. Az 500 köbméterből 200 köbméter azután folyt ki, hogy a MOL már tudta, hogy baj van, mégsem tett semmit. Minden nap látom annak a sukorói partszakasznak egy részét, amiért tavaly aláírtam egy petíciót, hogy ne kerüljön a NER kezébe.
Azon az éjszakán annyira dühös voltam, hogy azt éreztem, hogy tennem kell valamit, mert most már nagyon azt akarom, hogy ennek vége legyen! Azt éreztem, hogy tennem kell valamit, hogy a leendő gyermekeimnek ne ebben a világban kelljen felnőnie.
Elkezdtem gondolkozni azon, hogy mit tudnék tenni és eszembe jutott, hogy van egy blogom, ahol Meséket szoktam írni az érzéseimről és a gondolataimról. Eldöntöttem, hogy annak ellenére, hogy önismereti témájú Meséket írok, most egy politikai témájú Mesét fogok írni, mert tennem kell azért, hogy megszűnjön a sötét világ ebben a gyönyörű országban. Ezen a gyönyörű földön, ami a hazám és ahol szeretnék családot alapítani és boldogan élni. Ez az otthonom és azt szeretném, hogy rend legyen. Azt szeretném, hogy rend legyen a hazámban, a fejemben és a szívemben.
Másnap megírtam a Mesét. Minden Mesének van egy fő gondolatmenete, ennek a Mesének a Félelem és a Düh lett. Dühös voltam és forradalmi hangulatomban a Mesém fő üzenete az volt, hogy én elmegyek március 15-én a Deák térre és gyere Te is!
Leírtam, hogy dühös vagyok és elég volt a félelemkeltésből. Leírtam, hogy féltem már a COVID-tól, a háborútól, attól, hogy mi lesz velem, mert elvették a KATA-t és megemelkedett a rezsi. Leírtam azt, hogy én most már nem félek és tenni akarok azért, hogy egy szabad országban éljek. Leírtam azt, hogy eddig sosem foglalkoztam a politikával, mert azt éreztem, hogy nincs ráhatásom és nem leszek olyan dolgok miatt dühös, amiken nem tudok változtatni, viszont most az látom, hogy lehet rá hatásom, mert egy ország mozdult meg. Rájöttem, hogy a kormány kommunikációjának a fő mozgatórugói a düh és félelem. Leírtam, hogy én már nem félek, ne féljetek ti sem!
Miután kész lettem a Mesével, megnéztem Magyar Péter facebook oldalát (előtte semmit nem olvastam/követtem, ami a politikával kapcsolatos) és láttam, hogy a neve mellett ott van, hogy Ne féljetek! Rájöttem, hogy azt mondja, amiről én előtte írtam egy Mesét. Rájöttem, hogy a kormány fő eszköze a félelemkeltés, hogy félelemben tartanak egy egész országot, mert úgy sokkal könnyebben lehet manipulálni. Aki fél, az nem tud logikusan gondolkodni és ösztönből cselekszik. Ha félek, tehetetlen vagyok, nem tudom irányítani a gondolataimat és folyton arra gondolok, amitől félek és nem látom, hogy mi van körülöttem.
Rájöttem, hogy Magyar Péter azt mondja, hogy most már nem kell félni, vége van a félelemnek! Ez egy nagyon erősen megnyugtató és egyben felszabadító érzés volt, mintha leesett volna egy hatalmas kő rólam. Azt éreztem, hogy vége van a félelemkeltésnek és a politika most már nem csak erről szól.
Átgondoltam, hogy az elmúlt időszakban nagy mértékben a kormány kommunikációnak köszönhetően sok mindentől féltem, de ennek vége van!
Én már nem félek!
A Mese folytatása következik.
Köszönöm, hogy megtiszteltél figyelmeddel és elolvastad a Mesémet. Ha úgy látod, gondolod, érzed, hogy vannak benne olyan gondolatok, érzések, amik mások számára is érdekesek lehetnek, akkor kérlek oszd meg velük! Kérlek akkor is oszd meg, ha már Te sem félsz!
Köszönöm!
Már nem félek! I.: https://caminomesek.hu/_68
Már nem félek! II.: https://caminomesek.hu/mar-nem-felek-_69
Már nem félek! III.: https://caminomesek.hu/_70
Camino Mesék:
